A metaverse: nem is annyira újszerű koncepció

A metaversum kifejezés, amelyet először Neal Stephenson 1992-es Snow Crash című sci-fi regényében használtak, ma már életünk legalábbis bizonyos részeiben releváns.

Gondoljunk csak a játékiparra. A 2003-ban elindított Second Life virtuális világ platform a metatér egyik legkorábbi alkalmazása. A játékosok avatarok segítségével egy virtuális második életet élhetnek. A hagyományos videojátékoktól eltérően a Second Life-on zajló interakciókat nem támasztja alá semmilyen meghatározott cél: egyszerűen csak a platformon való "létezésről" és a többi játékos avatárjával való kapcsolatépítésről szólnak.

Az elmúlt néhány évben a metaversum koncepciója jelentősen átalakult, és fejlődése jelentősen felgyorsult. Mindezt a legújabb technológiai fejlesztések, köztük a blokklánc, a kriptovaluták széles körű elterjedése és a digitális eszközökre vonatkozó, nem megmagyarázható tokenek (NFT-k) használata váltotta ki. Az NFT-t leginkább egy digitális tanúsítványként lehet értelmezni, amely egy digitális eszköz (pl. egy videoklip) eredetét bizonyítja, és amely különbözik magától a digitális eszköztől.

Hagyományos és jól bejáratott márkák is felfedezték a metaversum által kínált új lehetőségeket a meglévő és potenciálisan új ügyfelekkel való kapcsolattartás érdekében. Például olyan divatmárkák, mint a Gucci (Vault projektjén keresztül) kísérleteztek NFT-kkel és digitális ruhákkal, amelyeket a metaversen és a Roblox játékplatformon is értékesítettek.

A metaverse természetesen a szórakoztatásról is szól. A COVID-19 járvány idején elrendelt zárlatok és a személyes rendezvények (a zenészek és előadók egyik fő, ha nem a legfontosabb bevételi forrása a zenei ágazatban) ellehetetlenülése miatt a művészek új utakat kerestek a rajongóikkal való kapcsolatteremtésre. 2020-ban Travis Scott rapper és énekes volt az első, aki a népszerű Fortnite videojátékon belül tartott koncertet. Az eseményen közel 28 millió egyedi játékos vett részt. Ez olyan szám, amelyet bármilyen "analóg" színtéren nehéz lenne elérni, ha egyáltalán lehetséges!

IP a metaversumban: új stratégiák ... régi problémák

Természetesen, ahogy a szellemi tulajdon (IP) az offline világban, úgy a metatérben is fontos. Talán még inkább!

Európában már sikeresen bejegyezték a "metaverse" szót tartalmazó védjegyeket, többek között az EUIPO-nál is. Ezek a lajstromozások különös hangsúlyt fektettek a 9. osztályba tartozó árukra, amelyek többek között számítógépes szoftvereket tartalmaznak. 2021 végén a Facebook hírhedt módon átnevezte magát, és nevét "Meta" névre változtatta, jelezve, hogy a jövőben a metaversum továbbfejlesztése lesz az alaptevékenysége. Az új "Meta" védjegy lajstromozását a világ számos országában, köztük az Európai Unióban is kérelmezik.

A metaversus természetesen fontos kérdéseket vet fel a szellemi tulajdonjogok védelmével kapcsolatban, valamint azzal kapcsolatban, hogy bizonyos tevékenységeket ellenőrizhetnek-e a szellemi tulajdonjogok tulajdonosai. Nemrégiben a Hermès luxusmárka jogi lépéseket tett egy digitális művész ellen, aki "MetaBirkins"-t készített és árult. Ezek az NFT-k által hitelesített virtuális kézitáskák gyűjteményei, amelyeket az ikonikus (és nagyon is valódi) Birkin kézitáskák híres gyártójának engedélye nélkül fejlesztettek ki.

Egy másik kérdés az, hogy milyen tulajdonjogot szerez valaki, amikor egy NFT által hitelesített virtuális eszközt vásárol. Ez a kérdés nem kis jelentőségű, tekintve, hogy az NFT által hitelesített virtuális eszközök több millió dollárért (USD) is elkelhetnek. Gondoljunk csak arra, hogy a Twitter alapítója, Jack Dorsey állítólag közel 3 millió USD-ért adta el NFT-hitelesített első tweetjét, Grimes zenész pedig 6 millió USD-ért adta el digitális művészeti gyűjteményét.

A szellemi tulajdonjogok szempontjából az NFT által hitelesített digitális műalkotás vásárlója alapértelmezés szerint megszerzi az adott műalkotás szerzői jogainak tulajdonjogát? És mi történik akkor, ha valaki olyan NFT által hitelesített műalkotást vásárol, amelyet a szerzői jog tulajdonosának engedélye nélkül hoztak létre, és "valódi műként" adnak ki? Kezelhető-e egy ilyen eset úgy, mint az analóg világban, ahol hamisított műtárgy vásárlásaként kezelnénk?

A szellemi tulajdonjognak új megoldásokkal kell majd előállnia?

Figyelembe véve mindazokat a kérdéseket, amelyeket a metaversus már eddig is felvetett, természetes, hogy felmerül a kérdés, vajon új megoldások szükségesek-e ezek kielégítő megválaszolásához.

Nem szabad elfelejteni, hogy a szellemitulajdon-jogot természeténél fogva folyamatosan kihívások elé állítja a technológiai fejlődés. Gondoljunk csak az olyan technológiák megjelenésére, mint a nyomdagép, a fénymásoló, a digitális számítógép és az internet, és mindazokra az összetett kérdésekre, amelyeket ezek a bíróságok és a jogalkotók elé állítottak. A szellemitulajdon-jog története során állandó volt az is, hogy a meglévő szellemitulajdon-jogi elvek és jogi rendelkezések összességében képesek voltak alkalmazkodni az ilyen fejleményekhez. Másképpen fogalmazva, nem volt szükség arra, hogy minden egyes alkalommal "újra feltalálják a kereket".

Megfontolhatjuk-e, hogy a metaversus által felvetett kérdésekre a meglévő jogi keretrendszer vizsgálatával lehet választ adni? Talán nem túl optimista, ha erre egy (természetesen digitális) igennel válaszolunk, miközben egy napsütéses napon a parkban ülve, régimódi, de még mindig nagyon kellemes analóg módon élvezzük a napsütést.

Felelősségi nyilatkozat:

A harmadik fél weboldalaira mutató linkek véletlenszerű keresés alapján kerültek kiválasztásra. A megadott linkek nem azt sugallják, hogy ezek az egyetlen vagy előnyben részesített információforrások. A harmadik fél weboldalainak tulajdonosai továbbra is kizárólagosan felelősek a weboldalukon található adatok és információk pontosságáért és megbízhatóságáért. Felhívjuk figyelmét, hogy az ott közölt információk nem feltétlenül tükrözik az EUIPO nézeteit.

Ez a cikk az Alicante News novemberi számában jelent meg.

Eleonora Rosati olasz szakjogász, aki a szerzői jog, a védjegyek, a divat és az internet területén szerzett tapasztalattal rendelkezik. Dr. Eleonora Rosati a szellemi tulajdonjog (IP) rendes professzora, a Szellemi Tulajdonjogi és Piaci Jogi Intézet (IFIM) igazgatója, valamint a Stockholmi Egyetem európai szellemi tulajdonjog LLM képzésének társigazgatója. Emellett a Bird & Bird ügyvédje, valamint számos szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos cikk és könyv szerzője.